Olyan vagy nekem, mint a levegő,
Mint a napfény a fáknak,
A csendet megszakító szó
A néma világnak,
Mint az első korty
a sivatag vándorának...
Hegyek közt visszhangzó kiáltás
a lelkem nélküled, te drága,
Bonsai-fa a szívem,
mi túl rövidre lett vágva.
Mint használt rágógumi,
mi harmadnap van rágva.
Jobban szeretlek, mint sem képzeled,
Jobban szeretlek, mint saját éltemet,
Csak indulj el felém, és én itt leszek,
Zúzzák kis hajóm bár jéghegyek,
Addig élek, míg veled élhetek.
2016-10-27 15:44
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése