Az igazság a reptiliánokról

Ez a kis szösszenet a LIK2.0-ra íródott. A feladat: Összeesküvés-elmélet. conspiraception! :)

 

Önök a Tokio Nippon TV adását látják. Szerkesztőségünkbe egy órája érkezett az alábbi felvétel, hihetetlen információértéke, és minden kétséget kizáró eredetisége miatt most vágatlanul közöljük. Kérjük, hogy csak erős idegzetű nézőink folytassák megtekintését.

A felvételen egy kis nappali szoba látszik, egy kanapéval és egy dohányzóasztallal. A kanapé mögött egy nagy ablak, azon keresztül Tokio belvárosának éjszakai fényei ragyognak; az asztalon egy kis diktafon. A felvétel minőségéből arra lehet következtetni, hogy rejtett kamerás felvételt láthatunk. Egy ázsiai férfi ül le a kanapéra, valószínűleg épp most indította el a felvételt. Beszélni kezd.

–Kedves hallgatóim! Az önök töretlen híve, lelkes tájékoztatója, Tokage Otoko, hamarosan hihetetlen felfedezést tár önök elé!

Mint azt önök közül már bizonyára sokan tudják, az ember a Földön csupán szolga; titokban már ősidők óta egy magát felsőbbrendűnek tartó faj irányítja életünket. Igen, a reptiliánokról, azaz a hüllőemberekről van szó! Történészeink, régészeink, bibliakutatóink már bebizonyították, hegy e rosszindulatú, zsarnok faj már a dinoszauruszok korában is jelen volt a földön, talán épp belőlük fejlődtek ki, de még a bibliában is találhatunk rájuk utalást, valamint erősen valószínű, hogy a reptiliánok teremtették magát az emberi fajt is. Ám természetesen nem csupa szívjóságból; csupán szükségük volt egy szolgafajra, akiken élősködhetnek... Ma már az is köztudott, hogy a világ legtöbb vezetője valójában hüllőember, aki pedig még nem az, annak a testőrségében, vagy egyéb, közeli köreiben megtalálható legalább egy reptilián! Tudjuk azt is, hogy bár kerültek napvilágra megdönthetetlen bizonyítékok, a reptilián birtokban lévő média ezeket a bizonyítékokat rendre elbagatellizálja, közlőjüket pedig hiteltelenné teszi, így biztosítva a rejtve maradásukat.

Nemrégiben azonban volt szerencsém kapcsolatba lépni Lacertával, az első gyíklénnyel, aki önként felfedte magát előttem! Saját bevallása szerint, jelenleg egy kis, közép-európai ország vezetője, ezért az emberi alakját nem mutatja meg, ellenben eredeti formájában szívesen meglátogat, a következő éjjel, éjfélkor.

Tehát Lacerta az első reptilián, aki igaz valójában hajlandó nyilatkozni nekem. Ám ígérete szerint, az ok, amiért ezt megtette, sokkal félelmetesebb, mint gondoltam volna!

Á, Csöngettek! Remélem ő az...

A férfi kapkodva áll fel, és tűnik el a kamera látószögéből. Pár pillanat múlva visszatér, és leül a kamera alá, a kanapéval szemben, a kisasztal másik oldalára. Vele szemben pedig leül vendége. Lacerta bő nadrágban, kapucnis pulóverben, síkesztyűben lép be a nappaliba, arcát sí maszk, és sál takarja, szeme előtt vastag napszemüveget visel. Mozgása zavarba ejtő; ha nem tudnánk, mi van a maszk alatt, akkor is feltűnne a plusz egy ízület a térd felett... mintha mindkét lábán két-két térd lenne! Leül, egy darabig csak meredten néz a riporterre, vagy maga elé; a szemüveg miatt nem lehet megállapítani pontosan hova. Aztán lassan lehúzza az egyik kesztyűt, és előbukkan a keze; négy új,  pikkelyek borítják, sárgás karmokban végződnek... ez lehet még akár egy jól sikerült jelmez is... Aztán lekerül a másik kesztyű is. A következő a szemüveg; hatalmas, sárga szemgolyó, a pupilla csak egy függőleges csík, szintén zöldes árnyalatú pikkelyek... aztán lekerül a sál, a sí maszk, a kapucni, és kiderül, hogy Lacerta valóban az, aminek mondja magát, egy hüllőember! Fogai tűhegyesek, sárgás színűek, villás nyelve sziszegve ficánkol, miközben beszélni kezd.

–Kérem, ha gondolja, kezdheti is.

–Üdvözlet, földijeim! Lacerta vagyok, a titeket uraló, irányító, kihasználó faj egyik kevésbé jelentős tagja! Azért vagyok itt, hogy elmondjam... mindenben igazatok volt! Valóban kihasználunk benneteket. Valóban vegyi anyagokkal permetezzük az egeteket, valóban biofegyvereket kísérleteztünk ki rajtatok, pszichológiai kísérletek tömkelegét hajtottunk végre, falvakat mérgeztünk meg vakcinákkal, kormányaitokat hajtottuk az uralmunk alá, embertelen kísérleteket végeztünk rajtatok tudatmódosító szerekkel, és valóban eltüntettünk mindenkit, aki az igazság közelébe jutott.

Ám mindezt nem teljesen értelmetlen agresszió, vagy épp gonoszság miatt tettük! Fel akartunk készülni az insectanok eljövetelére! Már rég terjed köztünk az a nézet, hogy az insectanok bosszút forralnak ellenünk, amiért... nos a "miértre" rengeteg válaszunk van. Egyesek úgy hiszik, a rovaremberek azért gyűlölnek minket, mert helyettük az emlősöket találtuk érdemesnek az értelmes életre. Mások úgy gondolják, mindig is egy verseny volt köztünk az evolúcióban, és egyszerűen csak féltékenyek. Az amerikai reptiliánok legtöbbje úgy véli, insectanok nem is léteznek, ez csak egy mese, amivel a reptilián szülők ijesztgetik a reptilián gyerekeket.

Ám nekem bizonyítékaim vannak! Emlékeznek arra, mikor egy videofelvétel buktatta le az amerikai elnök testőrébe bújt reptiliánt? Ő egyébként Ripperhyckiner volt, régi jó barátom... azóta nem tudom vele felvenni a kapcsolatot... Nyomozóink ismeretlen eredetű álcázó-zavaró készüléket találtak a helyszínen! Még szerencse, hogy más nem bukott le... a berendezés nem reptilián eredetű volt, és egészen biztos, hogy nem emberi! Értik már? Az insectanok itt vannak! Bizonyos vagyok benne, hogy nem egy  reptilián valójában már rég insectan! És biztos, hogy nem barátkozni jöttek, hanem a reptilián faj kipusztítása céljából! És mit gondolnak, ha mi eltűnünk, ki lesz a következő? Talán az összes hüllő a bolygón? Nem hinném! Akkor maguk jönnek, emlősök, mammalanok! Az insectanoknak ugyanis nincs szüksége szolgákra, nekik szigorú kasztrendszerük van, királynővel, meg minden ilyen szarsággal! A rovaremberek az embereket csupán tápláléknak tekintik, tehát ha mi eltűnünk, hamarosan az emlősök is kipusztulnak! Vagy, ha szerencséjük van, kis rezervátumokban, emberfarmokban fognak élni, várva az elkerülhetetlen véget; azt, hogy egy insectan boly reggelijeként végezzék!

Azért jöttem el ide, hogy elmondjam, tennünk kell valamit! a mammalonoknak és a reptiliánoknak össze kell fognia, mert az insectanok ellen csak együtt esélyünk!

Ekkor dörömbölni kezdenek az ajtón. Mielőtt még bármelyikük reagálhatna az erőszakos kopogásra, az ajtó reccsenése hallatszik, majd oldalról berepül a képbe a bejárati ajtó zárja.

Oldalról két rendőr lép a látótérbe, közönséges járőr egyenruhában. Határozott léptekkel nyomulnak be a helységbe. Beszélni kezdenek, hangjuk egykedvűsége nem áll összhangban viselkedésük határozottságával.

–Hát megvagy, Lacerta! Nem kellett volna elmenekülnöd. Az utcai zsebtolvajlás nem a legsúlyosabb bűnök egyike, de azért nem is úszod meg büntetés nélkül! Nyomás a fogdába! Mit mondott magának?

A rendőrök szemmel láthatóan nem vesznek tudomást arról, hogy a fent nevezett Lacerta nem ember, hanem reptilián. Tokage Otoko zavartan válaszol.

–Csak pár szót arról, hogy ő egy... reptilián. Mint önök is látják.

–Ja, hogy az? - vigyorodik el a nagyobb darab egyenruhás. - Nincs azzal semmi baj. Mi is azok vagyunk. - és egy pillanat alatt lefoszlik róluk az emberi arc, megmutatva eredeti, hüllőemberi fejüket.

–Remélem, nem ijesztettük meg túlzottan. - szól a kisebbik - , de úgy hallottuk, maga kifejezetten hisz a reptiliánok létezésében. Itt egy kis bizonyíték.

Azzal összeröhögnek, a láthatóan rettegő Lacertát két oldalról megragadják, és már cipelik is kifelé.

–Ezek nem reptiliánok! Ezek nem reptiliánok! - Zihál Lacerta, de a zsaruk csak röhögnek... Tokage Otoko feláll, de nem mozdul, lassan összevizeli magát.

–Ezek insectanok! - Hallatszik az egyre távolodó, kétségbeesett sziszegés, valamint a rendőrök egyre furcsábban kattogó röhögése... Aztán surranó-loccsanó hang, és csend.

Pár percig semmi nem mozdul. Aztán, mintha csak álomból ébredne, a riporter megrezzen. Sápadt arccal a kameráért nyúl, hangosan zihál, miközben elindul vele, kifelé a lakásból. Közben egy szót sem szól.

Két fordulóval később furcsa maradványokat talál, a kamera ráközelít. Némi zöld nyálka, és egy elrothadt, fekete kapucnis pulóver... Nyögés hallatszik, a kamera oldalra dől, majd öklendezés, és valami az objektívre fröccsen... Tokage Otoko elhányja magát.

ArC

2017.05.07