… Soha senki nem vett komolyan.
Persze, amíg csak azt látták bennem, amit látni akartak, addig nem volt gond.
Míg eleget tettem abbeli elvárásaiknak, hogy szép, szexis, de buta kísérőjük
legyek, addig rendben ment minden. Ám amint megsejtettek valamit valódi
kilétemről, rögtön nevetség tárgyává akartak tenni. Annak ellenére, hogy ez
szinte soha nem sikerült nekik, hisz’ nem hiába vagyok az, ami. Az utolsó, ki
gyilkol.
No nem mintha valaha is megsejthette volna bárki igaz kilétemet a maga
sötét valójában…
Nemes elf vagyok, egyike azoknak,
kik elhagytuk gyönyörű hazánkat, Tündérhont. Oh, drága családom, látlak-e
valaha még benneteket?…
Persze botor gondolatok ezek,
főleg az én elmémtől. Abban a pillanatban, hogy elhagytam kicsiny falunk
határait, száműzött lettem, renegát. Soha többé nem kapaszkodhatom fel már
otthoni fákra, nem szívhatom be Tündérhon párás, balzsamos levegőjét…
Annál is inkább, mert Tündérhon
többé nem létezik, s családom tagjai is elköltöztek… örökre. Az én árulásom
lett vesztük, több száz éve már. Habár valójában nem elárultam, elhagytam
népem. S azok, kik elfogtak később, mindent kiolvastak elmémből, a Haza pontos
helyét abban a másik, titkos dimenzióban… S elpusztították őket! Az utolsó
szálig!
Ezek után nem öltek meg. Meghagytak
abban a tudatban élni, hogy saját fajtám totális gyilkosa vagyok. Aztán
megtanítottak ölni. Hihetetlenül jól gyilkolni. Legyőzhetetlenül harcolni. Egy
tökéletes harcost akartak maguknak.
Erre fáztak rá. Sokat megöltem
közülük, és elmenekültem. Idővel, évtizedek alatt, üldözőimmel is leszámoltam.
Később utolsó írmagjukat is kiirtottam.
Most egyedül vagyok, magányos.
Nem él már a földön olyan, ki ezt meg tudná érteni. Egyetlen értelmes
„humanoid” faj maradt csak fönn az évezredek alatt, s ennek kultúrájában már
nyoma sincs a többieknek. Senki nem emlékszik már a nemes elfekre. Már én sem
emlékszem rájuk.
Fogalmam sincs, meddig éltünk.
Meddig fogok élni…
…szenvedni…
Egyedül vagyok.
EMBER, HÁT NE KÖSS BELÉM!!…
1999.09.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése