Úgy érzem mindjárt vége a világnak,
Az orkok a vezérük elébe citálnak!
A földre löknek, de durván, hogy sajdul a térdem,
Disznószar és vér mocskolja vértem...
Fegyverem röhögve hajítják át a palánkon,
Kölykeik alá szaggatják címeres palástom,
Ám felugrok hirtelen, rejtett tőrömmel támadok,
Nem kutattatok át eléggé, mocskos állatok!
Kölykeik alá szaggatják címeres palástom,
Ám felugrok hirtelen, rejtett tőrömmel támadok,
Nem kutattatok át eléggé, mocskos állatok!
A vezér felé döfök, de balsorsom utolér,
Megbotlok egy gyökérben, kifut az arcomból a vér...
A széken ülve lassan a mesélőre sandítok,
Ki hitte volna, hogy ismét csak egyest gurítok...
Megbotlok egy gyökérben, kifut az arcomból a vér...
A széken ülve lassan a mesélőre sandítok,
Ki hitte volna, hogy ismét csak egyest gurítok...
2015-11-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése