Ez a történet LIK-re íródott. A feladat egy olyan Star Wars-történet írása volt, ahol a filmek szereplői nem szerepelnek, de mégis kiderül, hogy SW, és hogy kb. mikor játszódik. Egy vélemény szerint a karakterek feleslegesen túl sokat beszélnek. Az én véleményem pedig az, hogy a filmekben a jedik és a sithek is bele vannak szerelmesedve a saját hangjukba... :)
A szél forró homokot sodort be a barlangba, ahogy a barna
kámzsás alak félrehajtotta a bejáratot takaró ponyvát. Odabent sötétség,
fullasztó meleg, és valami nyugodt, ősi gonosz érzete lapult. A jedi tudta,
hogy jó helyen jár, megtalálta végre azt, akit keresett. Megfontolt mozdulattal
a kezébe vette fénykardját, és aktiválta. A barlangban zöldes fény kelt életre.
- Mutasd magad, Darth!
Valami mozdult az éteri fényben, az árnyékok életre keltek.
Egy fekete kámzsás alak körvonalazódott a kutató tekintet előtt, a kámzsa alatt
zöld szempár villant.
- Megtisztelő, hogy ezen a néven szólítasz.
- Nem állt szándékomban semmiféle tiszteletet mutatni feléd,
kövület! Csupán azért jöttem, hogy letartóztassalak, vagy ha másként nem megy,
kivégezzelek, itt és most!
- Botor szavak ezek valakitől, aki egy olyan Rendet követ,
mely annyit ért az Erő misztikumából, mint egy homoksiklóra turbólézerrel
lövöldöző kalóz...
- Ne próbálj meg csavaros szavaiddal elbizonytalanítani, sith! Add meg magad, le vagy tartóztatva!
A jedi fenyegetően maga elé emelte fegyverét, a zöld fényben
tökéletesen láthatta, hogy a földön ülő férfi ölében ott hever a kikapcsolt
fénykard. Kialakítása tradicionális, talán Dooku gróf fegyverére hajazott
leginkább.
- Add át a fegyvered, vagy véged!
- Hidd el nekem, fiatal barátom, nincs szükségem a kardra
ahhoz, hogy megöljelek. Mondanám, hogy menekülj, amíg teheted... de tudom, hogy
nem ezt fogod tenni. Így tudom, hogy az a jedi, aki ma ide bejött, meg fog
halni.
A jedi elbizonytalanodott, de ez hangján egy pillanatra sem
érződött.
- Ez a végső válaszod, "nagyúr"? - Hangjába jó
adag gúnyt csempészett, ahogy felvette a klasszikus Makashi vívóstílus második
alapállását.
A sith most először nézett rá. Magában felmérte ellenfele
testtartását, és ösztönösen kiválasztotta a legmegfelelőbb ellenszerét a
stílusnak. Persze, már jól tudta, hogy a fénykardra ezúttal nem lesz szüksége.
- Tudod, miért vesztettetek mindig, és miért fogtok ezután
is? - szólalt meg társalkodó hangnemben.
- De hiszen nyertünk! A császárod halott!
- Azért, mert igazából nem értitek ez Erő valódi mivoltát.
A sith, baljában a kardját markolva lassan felállt, és ügyet
sem vetve a jedi közbevetésére, folytatta.
- Vajon ki, és mikor volt az az együgyű jedi, aki kitalálta
azt, hogy az Erő lényege, a valódi fokmérője az, hogy milyen nehéz tárgyat tud
vele felemelni?
A jedi elveszítette a türelmét, és támadásba lendült.
Tökéletes mozdulataival zölden izzó vonalakat hasított a térbe, ellenfelének
meg kellett volna halnia, minden józan számítás szerint. Viszont mégsem ez
történt; a vágások tökéletesek voltak, épp csak... a célpont nem volt soha ott,
ahol lennie kellett volna. A sith észvesztő hajlékonysággal és gyorsasággal
tért ki minden egyes vágás elől, s szavai egy pillanatra sem akadtak el.
- Nem, barátom, nem ez az Erő igazi mércéje. Sokkal inkább a
precizitás. Ha elég ideig élnél, amire sajnos egyre kevesebb esélyed, talán
megértenéd.
Szúrás követ vágást, fordulatot, atletikus ugrássorozatot,
ám a fekete kámzsás alak még mindig sértetlen, és a kardja sem villant fel.
- A precizitás. Annak a képessége, hogy megragadj egy apró,
jelentéktelen dolgot, és megváltoztasd az állapotát, az őt körülvevő tér nagy
örömére. Nézzük például ezt!
A fekete férfi egy valószínűtlen támadó mozdulatot tett,
mutató és hüvelykujjúval a jedi felé bökött. A következő pillanatban halk
pukkanás hallatszott, és a jedi bal szemébe jeges fájdalom hasított. Sikoltva
kapott véresen tátongó szemüregéhez, pár pillanatig föl sem tudta fogni, hogy a
sith felrobbantotta a szemgolyóját. Kardja a hideg kőre hullott, és kikapcsolt.
A fekete kámzsás férfi elégedetten engedte le a karját. Mosolyogva
lépett a földre rogyott férfihez, közben aktiválta vérvörös fénykardját. A barlangban
mindent elárasztott a baljóslatú fény.
- Látod, milyen egyszerű? A precizitás! Nem kell hatalmas
köveket megmozgatni, hogy agyonüsselek vele, nem. Csupán a megfelelő pontokat
kell megcélozni. Vegyük például a csontozatot... - egy laza új-mozdulat, halk
reccsenés, és a jedi újra felkiáltott.
- Ez a bal lábszárcsontod volt. De ugyanilyen egyszerűséggel
eltörhetem a jobb lábszárcsontot, a bal medencédet, a jobb kézfejed apró kis
csontocskáit, vagy akár az arccsontodat is. - Ujj lendít, reccsenés, sikoly,
ujj lendít, reccsenés, sikoly, reccsenés, sikoly, reccsenés, sikoly.
- Látod már? Nincs szükség hatalmas tömeget megmozgató
erőre. Elég, ha pontosan tudod, mi az a kis tömeg, amit mozgatni akarsz!
- De... ez lehetetlen! - Lihegett a jedi, elhallóan. - Az
Erő nem képes ilyesmire!
- Tévedsz barátom! A Jedik nem képesek ilyesmire! Mert
vakok, és megbénítja őket saját tudatlanságuk!
A zöld penge váratlanul aktiválódott, és a jedi ép baljába
röppent.
- Még nem győztél, Első Darth! - Hangja a fájdalomtól elcsuklott,
de mégis megpróbált talpra vergődni.
A sith sajnálkozva nézte.
- Még mindig nem érted, igaz? Precizitás! - Apró új-mozdulat,
és a jedi zöld fénykardja szikrákat hányva összehorpadt, mint egy alumínium
hordó a legmélyebb óceán fenekén. A zöld fény kialudt, és a kard a jedi
elerőtlenedő ujjai közül a sith felé lebegett. A szemével egy vonalban aztán
megállt, és szépen lassan apró darabokra bomlott, minden egyes alkatrész
elvált társaitól a figyelő szemek kereszttüzében. Végül felbukkant az is, amit
keresett, egy zöld jedikristály.
- Mondom neked, a precizitáshoz nem feltétlenül szükséges a
hatalmas Erő. - A kristály a jedi vérben úszó arca elé lebegett, az megpróbált erőtlenül
érte nyúlni. Kétségbeesése igazi nyalánkság volt a sith-nek.
- Viszont, ha a precizitáshoz Erő párosul... - A zöld
kristály felvillant, majd apró szilánkokra robbant - bármire képes lehetsz!
- Ezt nem teheted! - nyögte a megnyomorított férfi. - Ez a
sötétség nem maradhat sokáig rejtve a jedik elől, Darth!
- Nevezz végre a nevemen, te szerencsétlen korcs! Darth Bane
vagyok, és ne hidd, hogy nevetséges mestereid valaha is megtalálhatnak! Öregebb
vagyok, mint ti valamennyien együtt véve! És most dönts! Meghalsz itt és most,
vagy csatlakozol hozzám, mint új tanítvány? Úgy érzem van még számodra
remény... akárhogy is, a jedi, aki ide belépett, meghalt. Dönts hát, hogy vele
halsz-e? Sok dolgunk van még...
Magyarázatok:
- Darth Bane egy Dessel néven született Sith lovag volt.
1026 évvel a yavini csata előtt látta meg a napvilágot, szegény, bányász
családban.
- Állítólag Bane-t tanítványa, Zannah ölte meg, mert
nagyobb hatalomra vágyott.
- Bane nevéhez fűződik a Darth név, hisz ő találta ki, hogy
minden Sith neve elé oda rakják a "Darth" szót.
- Én csupán eljátszottam a gondolattal, hogy "mi lett
volna, ha..."
2016.01.14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése