Ez a kis szösszenet lassan 18 éves. Egy álmomat írtam le, szerencsére rögtön ébredés után. Abból született eme iromány. :)
…Ragaszkodott hozzám. Azt mondta, egy tükörben látott meg
bennünket, ölelkezve, s egyből tudta, összetartozunk. Nem értettem pontosan,
mire gondol, de elfogadtam, amit mondott. Egy ilyen szép leányzónak sok mindent
elhisz az ember…
Aztán arra kért,
tanítsam őt. Betakargattam meztelen keblét, majd félig tréfásan megkérdeztem,
ugyan mire? Furcsán mosolyogva nézett rám, mint aki mindent tud, és mindent
ért, majd lassan így szólt: „Egyszer. Majd egyszer. Van időm, várok.”
Elkomorodtam.
„Ki vagy?” „Híved, és szolgálód.” Így Ő. „Szerelmed.” Ennyiben maradtunk.
Elaludtam.
…Aztán a tükör előtt ültünk a fűben, Ő előttem,
mellkasomnak dőlve, melle előtt összefont karjaimba kapaszkodva. Tükörképem
végigsimította szőke fürtjeit. Heves csodálattal fordult felém. „Ezt hogy
csináltad?” „Majd egyszer. Van időd…” Válaszom, úgy tűnt, kielégítette.
Megcsókolt. Ám figyelmemet hirtelen magára vonta valami a tükörben. Majomszerű,
gonosz arcú lények gyülekeztek tükörképeink mögött. Önkéntelenül hátra
fordultam, ám a rét mögöttem üres volt. S mire visszafordultam, másaink ismét
egyedül voltak.
„Sötétség…”-motyogtam, mire zavart, értetlen mosoly volt
válasza. Én is elmosolyodtam, s újra megízleltem ajkát. Szeretlek…
…Emberek közé mentünk. Vad, forrongó indulatok áradtak
körülöttünk mindenből… A Tükör jelent meg előttem, csak előttem. Gonoszarcok
elrabolják tőlem Susye-t… Elhessegettem a képet. „Hagyj most…”
Be akart menni
az üzletbe, s én nem ellenkeztem. Ő jobban itthon volt itt, mint én. Aztán
néhány férfi fegyvereket rántott elő, s pénzt követelt a rémült többiektől.
„Most mi lesz!” -súgtam Susye-nek. „Nálam nincs pénz…” Ám Susye eltűnt
mellőlem. Nagyon megrémültem, hogy valami történt vele. Indulataim úgy látszik
arcomra is kiültek, mert az egyik férfi egyenesen a homlokomnak nyomta puskája
csövét.
-Csak semmi idegeskedés, öcsi! Ide a dohányt! De gyorsan
ám!
„Nálam nincs pénz…” –nyögtem, de az agressziótól sugárzó
férfi oda se figyelt, kezdett megmotozni. A félelem egy pillanatra kikapcsolta
kontrollomat, az alkotó folyamat beindult, s a fickó megtalálta, amit keresett.
Egy bankókkal vastagon megpakolt… brifkót. A torz gonoszul elvigyorodott, majd
meghúzta a ravaszt. A homlokomnak csapódó lövedék hátra tántorított, az ülepemre
zuhanva a falig csúsztam. A vér lassan végig csorgott az orromon, nem
mozdultam. Üveges tekintetű szemeim mögött lázasan járt az agyam. Susye hol
lehet? A Sötétség közelebb volt, mint gondoltam…
…Mire újból felnéztem, a gonoszok már eltűntek, Susye
viszont épp akkor térdelt le mellettem. Arca rémülettől fénylett. Lágy ujjai
végigsimítottak a homlokomon ütött roncsolt szélű lyukon; vérem hozzájuk
tapadt.
„Semmi baj.” Suttogtam.
…Halk, egyre sűrűbb koccanásokkal közeledett felénk
valami. Az emberek sikítozva menekültek ki az üzletből, ahogy az a valami neki
ütközött a lábamnak, a leány háta mögött.
Gránát.
…A robbanás okozta tűztenger elszakította őt tőlem, s én
egy pillanat alatt az utcán fekve találtam magam, nyöszörgő haldoklók, és
megcsonkított holttestek között. Ám Susye-t sehol nem láttam, így felpattantam,
s újból az elevenen lüktető tűzörvénybe vetettem magam.
…A lángok táncoltak öntudatlan testével. Egyetlen heves
gondolatomra ott teremtem mellette, a lángörvény közepén. Az megpróbált
kitaszítani magából, ám az én akaratom még erősebb volt az ellenségénél. A láng
Őt sem égette meg, de azért kiterjesztettem rá védelmemet. Szinte azonnal
kinyitotta szemeit. Fáradtan rám mosolygott, majd szorosan magához ölelt.
„Taníts meg! Szeress!”- súgta, majd megcsókolt. Én pedig, miközben a tűzörvény
lassan leeresztett bennünket a földre, majd elhalt, megígértem neki.
…És másnap este minden kisded sírva fakadt. És soha többé
nem hagyták abba…
A Sötétség eljövé…
1998.11.25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése