Megjelent Az Új Galaxis 3. számában, 2004.-ben.
Kibernauta. Nem tudhatod. Senki nem tudhatja, mit is jelent
ez a szó. Jó lenne azt mondani, megtudhatod, elmondhatod. De sajna, ez nem
lehetséges. A K.u. 2027-es galaktikus vírusfertőzést követően a Tökéletesek Rendje hatalmi szóval kezdte korlátozni a mátrix használatát, ezzel együtt az
agyi interface beültetéseket. Csak különlegesen felkészített emberek kaphattak
engedélyt a háló használatára, és kívülállóknak ők sem nyilatkozhattak a
tapasztaltakról. Tehát ha EZT olvasod, TE biztosan nem vagy kibernauta. És
ilyetén minőségedben soha nem is tapasztalhatod meg…
Nem tudhatod, milyen érzés a saját fizikai testedet
csupán nyűgnek tekinteni. Csupán elektronikus parancsok segítségével tartani a
kapcsolatot... teszem azt a keringéseddel. Nem érted? Az ikonok rengetegében
mondjuk villogni kezd egy félreeső, szándékoltan mellőzött szektorba száműzött
jelecske.
A Külvilág.
Ráklikkelsz. Az ikonrengeteg eltűnik, s egy sokkal
szerényebb készlet bukkan fel. Itt is villog az egyik „ablak”.
A Tested.
Ezen belül intézhetsz MINDENT. Ha a testedet életben
tartó automatika úgy érzi, szükséged van valamire, jelez neked, s te
irányíthatod rég elhagyott porhüvelyed életfunkcióinak ellátását. Éhség –
Táplálékadagolás. Szomjúság – Folyadékbevitel. Ürítés. Izommozgatás. Tisztán
tartás. Mindaz, ami a közönséges emberek számára az egész életet jelenti.
Így vagyunk ezzel. Minden kibernauta. AZT a bizonyos
ikont félre tesszük, , hogy véletlenül ne kerülhessen a szemünk elé. Csak ha a
TEST akar valamit. Életünk 100%-át a mátrixban töltjük. Ez az igazi otthonunk,
függetlenül attól, hogy a fizikai világban hol foglalunk helyet. Mindaz
teljességgel mellékes. Mi idekint élünk! Az információ-áramlás a valódi
vérkeringésünk. Egy kibernauta lehetőségei végtelenszer nagyobbak, egy a tér
hérom dimenziójába zárt emberénél, vagy akár a 2000 évvel ezelőtt élt, ún.
„pók”-énál, aki még csak a Föld bolygót ismerhette, ebből kifolyólag nem
érezhette a galaktikus méretű mátrixot, és annak tökéletességét. Amíg a „hálód”
bolygóméretű, nincs is semmi baj. Mivel az elektromosság, a fényhez hasonlóan,
mily’ meglepő, fénysebességgel halad, így az elektromos impulzusok, az infó is.
Gyakorlatilag időkiesés nélkül lehet bolyongani a mátrixban. Ám a kirajzás
felvetett egy problémát. Merthogy két szomszédos naprendszer közt, ugyanez a
módszer még a leg optimálisabb esetben is több éves késedelmet jelentene, ami,
lássuk be, a mátrix milyenségét figyelembe véve, nem megfelelő.
Ám az emberi elme nem ismer határokat. A kirajzást is
egy legendás férfi tette lehetővé, bizonyos Wahro Frot, a sokat vitatott
Féregjárat-elméletével. Két ürbéli koordináta tértorzítással való összekötése…
vagy valami ilyesmi. Azt mondtam, sokat vitatott, ám a lényeg az volt, hogy
igazán senki nem értette. Azonban a dolog működött, és az emberiség
„kirajzott”. Ugyanez az ember volt az, aki megalkotta a mátrixot, ahogy ma ismerjük.
Egy-egy féregjárat meglehetősen rövid ideig képes csak stabil maradni, ám a
hiperűrutazáshoz ez is elegendő. Csakhogy Wahro Frot nem pihent, tovább
fejlesztette elméletét, és megalkotott egy érzékelhetetlen méretű, stabil,
állandó féregjárat-hálót, mely a lakott bolygókat köti össze. Ez az új háló
fizikai testek közlekedtetésére tökéletesen alkalmatlannak bizonyult, ám a
rádióhullámok rajtuk keresztül megtalálták az utat a hipertéren át. És a
Galaktikus Mátrix megszületett.
Wahro Frot… hát igen. Sokak szerint nem is egy létező
személyt takart a neve, hanem a hajdan volt úttörők bátorsága olvadt mostanra
egy hősies legendává… Wahro Frot, a hipertérelmélet szülőatyja. Wahro Frot, a
Galaktikus Mátrix létrehozója. Wahro Frot, az Intergalaktikus Közkönyvtár
megalkotója. Valóban kétséges, hogy mindezt ugyanaz az ember érte volna el,
hiszen a fentebb említett események között, a leg optimálisabb becslések
szerint is min. 300 év telt el. Bár az is elég érdekesnek tünik, hogy ezen, a
múlt ködébe vesző történések közül csak egy dolognak ismert a pontos dátuma, és
ez a Kirajzás. Ennek is csak azért, mert a Galaktika embere onnan számítja az
Ágit. Pontosabban az Á.G.I.-t… he-he. Általános Galaktikus Időszámítás. Nem
hiszem el, hogy aki ezt a nevet adta annak idején az új időszámításnak, az
titokban nem röhögött jókat a Néven…
Ám furcsamód, e néhány kezdeti bizonytalanságtól
eltekintve, az Ember memóriája nagyon pontosan működik! Első Galaktikus Háború,
Második Galaktikus Háború, Harmadik Galaktikus Háború…Néha úgy tűnik, az ember
kivitte a háborúkat a kozmoszba. Már nem elég a Világháború, abból is kettő…
Most, hogy jobban bele gondolok, az egyetlen komoly
bizonytalansági tényező a történelemben a Közkönyvtár! Hiszen bármilyen mélyen
is mászunk bele a múlt fájljaiba, a könyvtár alapításának időpontja
bizonytalan! „Kb. K.u. 333-ban…300-ban… 200-ban… Mintha nem is lenne fontos!
Vagy mintha azt akarnánk elhitetni magunkkal, hogy nem fontos… Miről is
beszéltem?...
…Unatkozom. És ha unatkozom, meglátogatok néhány
Galériát. Tulképp azt hiszem már az összes földi Galériát végiggyönyörködtem,
és jó néhány idegen civilizáció művészetét is ismerem. Bár azt is el kell
ismernem; a Walerek művei sokkoló hatással voltak rám. Emlékszem, mikor először
pillantottam meg a 3D-s, mind a hat érzékre ható, „A Halál és az
Anatómia”-sorozatot, rögtön villogni kezdett a Külvilág-ikon, szemtelenül
elvonva figyelmemet a műalkotásokról. Mint kiderült, a biológiai testem
összehányta magát… Újabb kihívás a takarító automatikának.
Végigszáguldok a mátrixon. Pók a hálón. Van valami
bájos abban, hogy az óidők földi „adatakrobatái” magukat póknak, a mátrixot
pedig hálónak nevezték… Ebből kiindulva az adatok lehettek a legyecskék.
Néhány gyorsuló és lassuló szakasz után, mikor már
javában az ismert galaxis tulfelén járok, úgy döntök, mégsem galériázok. Imádom
a rejtélyeket! Valami nem stimmel a Közkönyvtár körül! Érzem, hogy itt van a
tudatom határán, de valami mindig kiragadja a „látóhatár”-ból! És mi a relytéj,
ha nem ez? Mint anno, a Földön. „Ki ölte meg Kennedy-t?” „Ki ölte meg Laura
Palmert?” Egyszerűen MUSZÁLY körülszaglásznom azon az irreális bolygón!
…Itt is vagyok. Igen, a nyilvános portál. Mintha csak
egy olvasó lennék… hmm-hmm. Földi kultúra… Történelem… Eddig megvolnánk.
Kirajzás… OK. Most kössük össze a Közkönyvtár és a Történelem fogalmakat… Ha
minden igaz, egy könyvcím lesz a megoldás, vagy jó esetben egy dátum. Meg is
van. Lássuk…
HOGY
MICSODA???!!! DE… DE HISZEN EZ
LEHETETLEN!...
A feszültségtől legszívesebben ökölbe szorítanám az
ujjaimat! Testemen, ha lenne, izzadtság folyna végig! És ebben a feszült
pillanatban ismét jelez a külvilág-ikon! Ingerülten koppintok rá. Ám a
várakozással ellentétben, nem a Test-ikon a ludas. Nem a hugyozhatnék jött rám
a nagy ijedelemre!
A mozgásérzékelő. Három ember jutott be a lakásomba!
És az ajtó riasztója nem jelzett! Hanglokátort… Kettőnek közülük erősen ver a
szíve, ám a harmadik halálosan nyugodt. Ez egy profi! Két tanonccal… Kamerát!
Igen, hárman vannak. És mind a háromnál fegyver van! Automatikus önvédelmi
rendszert aktiválni! De mit is beszélek, az önvédelmi rendszer elméletileg
mindig aktív!...
Kikapcsolták. Halott vagyok. Vajon mit tudtam meg, ami
miatt meg akarnak ölni? Talán a Közkönyvtár?... MÁRIS?!
Beindítottam az Utolsó Utáni Esély-programot. Ez
egyfajta lenyomatot vesz az agyamról, teljes személyiségemet digitalizálja.
Lehetséges, hogy a másolatnak lesz öntudata, mindenesetre csak egy halvány
emlék lesz, mit magam után hagyok. Most, évtizedek óta először kikapcsolódok,
és a fizikai világban próbálom megvédeni magam. Ha jól emlékszem volt valahol
egy pisztolyom… Mindenesetre, ha sikerül, ezt a fájl-csomagot újra megkeresem,
és törlöm. Ha nem sikerül túlélnem, akkor legalább hagy tudja meg a Világ a
nagy titkot! A Köz…
…333 A
Szövegfájl hiányos 333…
8888____ERROR!____8888
2003.04.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése