Az a történet Billy a kölyök újabb kalandja. Megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/2
számában.
1.
A kanyon vörös-barna fala már messziről zengett a ricsajtól.
Vörösszín homok szitált, mit a kerge szél kapott fel, pörgetett meg, csak hogy
pár méterrel odébb szórja szét. Elszáradt, vagy épp száradó félben lévő
fűcsomók lettek így egyre vörösesebb árnyalatúak, és ördögszekerek
gurultak-pörögtek tova…
Az ork vigyorogva baktatott előre. Mellette két oldalt a
kanyon fala meredeken tornyosult, és úgy tűnt, bármelyik pillanatban a baktató
nyakába szakadhat… ám nem tette mégse, mint ahogy az elmúl évek alatt sem.
Helyette inkább hűs árnyékot vetett az alant elhaladókra.
A fiatal ork vidám volt. Igaz, hogy már nagyon sok feladatot
teljesített a kanyonon kívül, a sámán megbízásából, ám még mindig itt érezte
magát… otthon. Itt, hol felnőtt, hol az apja is és annak a nagyapja is
született, és felnőtt, és öregedett meg… Hol a többi kölyök is született, kik
most megpróbálnak elbújni előle a nagyobb kövek mögé, hogy a megfelelő pillanatban
ráronthassanak apró fegyvereikkel.
Billy magában vigyorogva, gondosan ügyelt rá, hogy
tekintetéből még csak véletlenül se lehessen kiolvasni, hogy észrevette őket.
Aztán persze már nem lehetett tovább halogatni a támadást,
és az apró orkok kiabálva rárontottak. Ő úgy tett, mintha nagyon meglepődött
volna, és hagyta, hogy az apróságok rácsimpaszkodjanak, és földre döntsék.
Botocskák ütéseinek tucatjai csapódtak vastag bőrére, egy-két fogsor is
belé csimpaszkodott, és ő hősiesen nevetve kezdte el csiklandozni támadóit. Hamarosan
minden támadó gurult a nevetéstől, de hiába próbáltak menekülni, nem volt kegyelem.
Ám ösztöneit a vad játék közben sem tompította semmi; ennek
köszönhette, hogy időben meghallotta a zajt. A halk, gyorsan erősödő,
mechanikus zörejt. Rögvest beazonosította a hangot, és villámgyorsan ugrott be
a kanyon falának tövébe, a kölykök nagy részét is magával rántva, az egyik
nagyobb szikla mögé, ahonnan az imént ugrottak rá támadói.
Géppuska.
Forró ólom záporozott arra a helyre, mi még őrizte a pár
pillanattal korábbi vad játék nyomát. Billy kiáltozva próbálta a kölyköket is
fedezékbe hívni, de egy-két csöppség nem volt elég gyors… a lövedékek
valósággal szétszaggatták a testeket.
A Farkas dühe nyomban fellángolt az orkban, elnyomva a
gyászt, és dühösen kereste a lövések eredetét.
Nem kellett sokáig keresnie; a kanyon tetejénél alig lentebb
egy méretes léghajó közeledett.
Nyavalyás goblinok! A bőrballon oldalán ott díszeleg a Zöld
Koponya, az alá felfüggesztett hajótest orrában pedig ott a halált okádó
szerkezet, mellette pedig az a kis mitugrász töpörtyű, aki a kurblit tekeri ész
nélkül…
Ha nem volna ez a hajó, a kis söpredék nem merne az orkok
közelébe, de még a száz mérföldes körzetébe sem jönni! Ám valahogy szert tettek
erre a masinára, és azóta azt támadják meg, akit csak akarnak… ám az orkok
kanyonjába jönni azért mégiscsak túl megy minden határon!
Ezt meg kell bosszulni!
A hajó lassítás nélkül haladt tovább, úgy tűnt, a legkevésbé
sem érdekli őket, hogy akikre rálőttek, azok túlélték-e.
Egy pillanatnyi sajnálatot sem engedve magának, ahogy egy
másodpercnyi figyelmet sem a rémült orkpalántáknak, a tovasuhanó léghajó
nyomába eredt. Azt nem tudta, hogy mi vette rá ezeket a szánalmas lényeket a
támadásra, de gondoskodni akart arról, hogy többet ilyen eszükbe se jusson!
Viszont, ha a szerkezet előbb éri el a kanyon végét, ahol az ork barlangváros
rejtőzött, akkor sajnálatosan sok orkvér fog kifolyni az erekből… Ezt semmiképp
nem hagyhatta. Valamit tenni kell!
Váratlanul jutott eszébe a riadócső. Nem csoda, hogy eddig
nem gondolt rá, hiszen azt még évekkel ezelőtt építette Vincy, a részben
zseniális, ám minden valószínűség szerint őrült ork feltaláló, és azóta sem
lett letesztelve, mert hát ugyan ki venné a bátorságot, hogy megtámadja az ork
kanyont… De most itt volt az alkalom, hogy éles tesztnek vesse alá! Ha nem
sikerül, akkor a léghajó a meglepetés előnyével tudja megtámadni a Barlangvárost,
és a nyavalyás kis goblinok túl sok orkkal tudnának végezni, mielőtt
elmenekülnek, vagy elpusztulnak.
Billy meglehetősen biztos volt benne, hogy a goblinok így
is-úgy is vesztenek…
Mindenesetre, ha népének csak egy kis figyelmeztetés kell, akkor
rajta nem múlhat!
Minden erejére szükség volt, hogy a hajó mögött, - és alatt
- maradva tartani tudja a tempót, és közben vadul cikázó tekintettel kereste a
riadócső egyik fülkéjét. Még soha nem volt szüksége rá, de azért bízott benne,
hogy időben észreveszi.
2.
Timothy kedvtelve heverészett a kövön. Az egyetlen ponton,
hová besütött a nap, s hol szüksége lehetett arra a két legyezőt tartó
nőstényre, akik ebben a pillanatban is őt legyezték. Formás keblük fel le
ringott, ahogy mosolyogva hűtötték mind a követ, mind pedig Timothy sötét
bőrét.
Timothy ugyan nem volt benne biztos, hogy ennek az egész
legyezősdinek mi értelme van, de korábban látott pár képet valami nagyon gazdag
emberi uralkodóról, aki ilyen szolgák közt heverészett, és úgy gondolta, ez a
luxus, legyen bármilyen kevés értelmű is, neki is jár.
Még akkor is, ha az orkok bőre sokkal ellenállóbb a
forróságnak, a hidegnek, mint az emberek sápatag bőre. Ám ami jár, az jár.
Timothy volt a törzsfőnöke az Orkkanyon-béli orkoknak, és
ezt minden nap tudatta is az orkokkal. Minden nap megvert valakit, naponta
többször is vicsorgott, és folyamatosan azon a kövön trónolt, a legyezők alatt.
Timothy nem volt egy lángész.
Ezért is lepődött meg annyira a kanyon végéből, a háta mögül
felhangzó, recsegő szavakon.
„Ömm… haló? Hallotok? Hogy kell elindítani ezt az izét? A
Farkasra… mindegy. Goblinok közelednek léghajón! Ismétlem, goblinok, léghajón!
És van egy géppuskájuk!”
Timothy valóban nem volt egy lángész, de azért nem volt
teljesen ostoba sem. Pár másodpercnyi bamba maga elé meredés után már harcra
kész állapotban is volt!
Fürgén felpattant az egyelőre tanácstalanul nézelődő nőstények közül, és elkiáltotta magát.
-HARC!
Fürgén felpattant az egyelőre tanácstalanul nézelődő nőstények közül, és elkiáltotta magát.
-HARC!
Erre persze rögvest mozgásba lendült az ork hadigépezet. A
fedetlen keblű nőstények vérszomjas tekintettel hajították el a legyezőket, és
vették elő méretes csatabárdjukat a hátuk mögül, és ezzel együtt a kanyon többi
orkja is hörögve kezdett fegyverkezni.
Nem tartott sokáig.
Mire a léghajó feltűnt a kanyon távolabbi kanyarulatában, az
orkok már el is foglalták a falakba rejtett tüzelőállásokat. Olyan gyorsan
szaladtak fel a puszta falon, mintha csak lépcső tették volna, s mivel bőrük
színe közelítette a falét, így gyakorlatilag észrevehetetlenek voltak a
goblinok számára.
- Vajon mi okból támadnak? – Tűnődött Timothy, a közeledő
léghajót figyelve. – Talán el akarják foglalni a kanyont? Szó mi szó, nagyon
jól védhető helyen van… sok a barlang… kényelmes… Vagy talán a nőinkre fáj a
foguk? Egy pillanatig eljátszadozott a gondolattal, hogy mit csinálna egy ork
nőstény, ha egy goblin akarná magáévá tenni, és hogy mennyi maradna azután a
goblinból… és hogy lehetne-e azután a maradványokat goblinnak nevezni… aztán vigyorogva
elhessegette a gondolatot.
Végül annyiban maradt magával, hogy a goblinok hülyék, és
kész.
A léghajó már nagyon közel volt, de azért megkockáztatott
egy gyors körülpillantást.
A falon, a különböző magasságokban kialakított lőállásokban
az ork horda tagjai már alig bírták visszatartani magukat; a méretes markok
csatabárdok, pallosok, buzogányok, és forgótáras pisztolyok markolatára
feszültek. Voltak már olyan botor népek, kik megpróbálták elfoglalni a
Barlangvárost, de goblinok… még soha.
Pusztulniuk kell.
3.
A kanyon falai egy ponton nagyon összeszűkülnek, mielőtt
tovább haladva kiszélesednének, és a barlangváros „előterében” végződnének.
Billy nem értett különösebben a léghajókhoz, de abban biztos volt, hogy ez a
szerkezet csak azon a helyen, az ork város bejáratánál képes megfordulni, tehát
ez a támadás… vagy nagyon meggondolatlan, vagy egy öngyilkos akció. A tat alatt
három méretes hajócsavar forgott, a hajó gerince mentén pedig több ponton is
zöldre mázolt csövek bukkantak elő a testből, sűrű fekete füstöt okádva… A
jármű sebességéből ítélve, nem lesz képes időben lefékezni, és bele fog rohanni
a kanyon végébe, egyenesen a törzsfőnök kedvenc napozóköve fölött… ha
egyáltalán át jut a szűkületen. Elég egy apró kis hiba a számításban, és a
sziklafal valamelyik kiálló pereme végighasítja a ballon oldalát, és a
szerkentyű már le is zuhan…
Billy reménykedett benne, hogy így lesz, és minden erejét
beleadta a rohanásba. Fegyverei ott pihentek kezében, de egyelőre nem
szándékozott lőni velük, hiszen ki tudja, mikor lesz újra lehetősége tárazni.
Egyébként sem látott egyetlen goblint sem a fedélzeten, már az is eltűnt a
szeme előtt, aki az imént a géppuskát kezelte, hiszen kívül esett látószögéből…
Erről megint az eszébe jutott az a két kölyök, kiket megölt
a goblin, s a düh újra fellángolt benne. Ez pedig, ha lehet, még gyorsabb
rohanásra ösztökélte.
Rájött, hogy kezdi utolérni a léghajót! Úgy tűnt, a kis
mocskok tényleg megtanulták kezelni a járművet, és most lassítanak, mielőtt
áthaladnak a szoroson. Billy biztosra vette, hogy amazok nem is sejtik, ki
lohol a nyomukban.
4.
A goblinkirály nem bírt megnyugodni. A mocskos kis orkoknak
pusztulniuk kell! Kétszáz harcra kész goblint hozott magával a hadjáratba,
ennyinek elégnek kell lennie! Ide-oda ugrándozott, kezében a sörétest rázva, és
harci kiabálásával folyamatosan harcra buzdította legénységét. Azok ugyanolyan
lelkesülten kiáltoztak, bár némileg artikulálatlanabb eredménnyel.
A zsivaj közben alig lehetett hallani, amint a géppuska
felugat a fedélzeten.
- Mi volt ez? Ki tüzelt?
Megmondtam, hogy meglepetésszerűen kell támadnunk! Ki rontotta el?? Vágjátok
le a fejét! De rögvest! Ne tüzeljetek, megmondtam!
Valamelyik lelkes katonája már végre is hajtotta a
parancsot, és a géppuska kezelőjének feje begurult a tömeg lábai közé.
Még egy goblin jelent meg a hajó gyomrában, a gőzgépekkel
szomszédos kamrában.
- Királyom! Baj van!
A király kérdőn nézett rá, és a hírhozó nem tudta eldönteni,
hogy őkirályi goblinsága nem értette a szavait az egyre fokozódó harci hevület
zsivaja miatt, vagy csak a folytatásra kíváncsi. Aztán meglátta a géppuskás
fejét az egyik sarokban, és rájött, hogy mondandója nem is annyira fontos…
Zavartan vigyorogva és hajlongva kihátrált a helységből.
A goblinkirály pedig önelégülten fordult vissza hadserege
felé. Mindig ez van! Ha elég meggyőzően kérdez vissza a problémákra, azok
valahogy rögvest… megoldódnak!
A hetes számú gépkezelő goblin rájött, hogy teljesen mindegy, mit mondott volna a királynak, így
is úgy is lassítani kell, mielőtt bekövetkezhetne a meglepetésszerű támadás. Hiszen
az sem biztos, a ballon egyáltalán átfér a szoroson… Úgy vélte, meg kellene
emelkedni, hogy a sokkal karcsúbb hajótestnek keljen csak átcsusszannia a falak
szorításán, de tudta, hogy ebbe a király nem egyezne bele… hiszen akkor oda a
„meglepetés ereje”. Ám még ő is tudta, hogy annak akkor lett annyi, mikor a
géppuskás tüzelni kezdett.
A hetes számú gépkezelő egyre nagyobb gombócot érzett a
torkában, és egyre biztosabb volt benne, hogy ennek a támadásnak semmi értelme.
De az biztos, hogy nem ő lesz az, aki ezt elmondja a királynak!
5.
A léghajó szinte megállt! Úgy tűnt, a kormányosa nagyon
óvatosan próbál átlavírozni a falak közt, nem törődve azzal, hogy így a
Barlangváros minden tagja jó alaposan megfigyelheti a járművet… hát meglepődni
biztos nem fognak!
Billy nagyon remélte, hogy az imént figyelmeztetése nem
talált süket fülekre, és mostanra minden ork elfoglalta a védekező állásokat.
Ettől függetlenül nem lassított, és a jobb oldali falon elkezdett felfelé
ugrálni. Kiszögellésről párkányra, párkányról egy apró lábtámaszra, onnan egy
újabb kiszögellésre lendült, így egyre feljebb jutva, alig valamit veszítve
sebességéből.
Ha a goblinok közül bárki figyelt volna hátrafelé, azt
láthatták volna, amint egy pisztolyos ork felszalad a falon, egyenesen feléjük!
De a goblinok nem gondoltak ilyesmire. A goblinok, úgy nagy
általánosságban, nemigen gondoltak semmire, a mészárláson kívül. S ha voltak is
köztük olyanok, akik egy kicsit eszesebbek lettek volna, bölcsen hallgattak.
Még egy utolsó lendület, és Billy a léghajó fedélzetére
érkezett.
Tekintete körbe villant, gondosan ügyelve rá, hogy
pisztolyai mindig arra nézzenek, amerre ő. Első pillantása a géppuskára esett,
a hajó orrában, gazdátlanul. Aztán ahogy körbe fordult, észrevett egy egyszerű
csapóajtót, mi a szerkezet belsejébe vezethetett, majd befejezve a fordulatot
egy üvegezett felépítményre esett a pillantása, az ablak mögött egy hatalmas kormánykerékkel,
a kormánykerék mögött pedig egy tágra nyílt szemű goblinnal. A pisztolyok
elsültek, a goblin mögötti falon pedig a zöld keveredett a pirossal.
Az ork beugrott a fülkébe, és végig nézett a véres
műszereken. Volt itt minden, tucatnyi mutató, több kar, egy gramofontölcsér,
egy a padlóban elvesző zsineg, pár pedál… rájött, hogy fogalma sincs arról, mit
lehetne itt tenni. Valahogy meg kellene állítani a hajót, de hogyan?...
Váratlanul felkiáltott a tölcsér, egyenesen a fülébe
üvöltve.
„Még mindig túl gyors! Te szerencsétlen, lépj a…”
Bármit is akart közölni a rejtélyes hang, nem fejezhette be;
pisztolygolyók zúzták ripityára a hangszórót.
Billy kezdett nagyon elbizonytalanodni. Valahogy meg kell állítani
ezt a monstrumot, mindenáron! Nem lelassítani akarta, hanem végleg megállítani.
Pánikszerűen kezdte rángatni a karokat, nyomkodni a gombokat, tekergetni a
görgőket, taposni a pedálokat… A léghajó váratlanul nekilódult, balra lendült,
és jobbra kanyarodott egyszerre.
Apró kis ablakok nyíltak a hajótest mindkét oldalán.
6.
Az erőteljes lendülettől a Goblinkirály ha lehet, még
nagyobb izgalomba lovalta magát.
- Megjöttünk! Támadás! Meglepetés! Tűz! – Makogta idegesen,
és végigrugdosta az ágyúkezelőket. Célozni nemigen volt idő, de nem is kell,
hiszen a tervek szerint a hajó mindkét oldalán az orkoktól nyüzsgő barlangoknak
kell sorakoznia. Szinte már a szájában érezte a győzelem ízét, ahogy az első
sortűz után kiadta a parancsot egy másodikra, majd pedig a fedélzetre vezető
lépcsőhöz utasította a csapatot, és egy hangos „TÁMADÁÁS!” kiáltással maga elé
engedte őket.
És a goblinok lelkes üvöltéssel áramlottak ki a fedélzetre a
csapóajtón keresztül.
7.
Timothy nemigen értette a goblinok stratégiáját, de
kétségtelennek tűnt, hogy mesterien kezelik a léghajót. Alighogy átjutottak a
Barlangváros bejáratát képező szoroson, a hajótest új lendületet kapott, majd a
döbbent ork tekintetek kereszttüzében bravúrosan keresztbe fordult, és a bal
oldalával előre folytatta az útját… hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen kényes szerkezet
képes ilyen manőverre.
Aztán kis ablakok nyíltak a hajótesten, és kerek acélcsövek
bújtak elő rajtuk… és a következő pillanatban ágyútűz zúdult a kanyon végét
képező sziklafalra. Arra a tömör sziklafalra, mi egyrészt még túl messze volt
az ágyúknak, s így vasgolyókkal szórták meg az egész kanyont, másrész amúgy sem
tartalmazott egyetlen barlangnyílást sem, mivel az a fal túlságosan kemény
sziklákat tartalmazott a barlangfúráshoz…
Ezzel egyetemben a másik irányba is ágyútűz zúdult, ahol
megint csak nem találhattak semmi értelmes célpontot, tekintve, hogy arról
jöttek be a Barlangváros „főterére”. Ebben az irányban is beterítették a
kanyont ártalmatlan vasgolyókkal.
Timothy egyre kevésbé értette a goblinok stratégiáját. Ám ez
a legkevésbé sem zavarta abban, hogy kiadja a parancsot a támadásra.
8.
Billy összességében elégedett volt magával. Nem hogy
megállította a léghajót, de meg is hiúsította a goblinok hadicselét, ha lehet
egyáltalán annak nevezni. A kanyon két faláról orkok ugrottak a fedélzetre és a
ballonra, pár másodperccel korábban, mint hogy a goblinok előjöttek volna a
csapóajtó mögül. Az ágyúfüst csípte a szemeket, de az orkok legalább tudták, mi
is történik éppen. Nem úgy a goblinok. Közülük néhányan anélkül pusztultak el,
hogy egy árva orkot is láttak volna… ugyanis még most is meg voltak róla
győződve, hogy a léghajó két oldalán sziklafalak vannak… és megpróbáltak
átugrani rá. A szerencsésebbeknek nem tisztult ki a szemükből a füst, mielőtt
puffanva földet nem értek.
A goblinkirály az utolsók közt pusztult el, puskájával
megsebesítve egyet ellenfelei közül, mielőtt azok széttépték volna. Közben
végig valami adósságról visítozott, de senki nem figyelt rá oda annyira, hogy
ez egy másodperccel is késleltesse a halálát.
Billy magabiztosan, és némileg kiszínezve mesélte el a
történteket, minek hatására mindenki számára egyértelművé vált, hogy a goblinok
csapnivaló kormányosok, Billynek viszont remek érzéke van a léghajókhoz… így
hát Timothy nagy lelkesen a kölyökre bízta a léghajó irányítását, egyszersmind
a kapitányságot is. A támadás során elhalálozott pár orkra pedig már egy héttel
később sem emlékezett senki.
És a törzsfőnök ismét csak megbizonyosodhatott róla, hogy
pókeradósságot megadni – botorság.
2013-08-16
Az első két részt volt időm eddig elolvasni. A legyezős jelenetnél tényleg hangosan felnevettem. Az nagyon tetszett.
VálaszTörlésHa végigértem rajta - amint lesz annyi időm -, akkor rögtön írok róla bővebben is.