2016. szeptember 3., szombat

A Manőver

Az a történet Billy a kölyök újabb kalandja. Megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/2 számában.


1.
A kanyon vörös-barna fala már messziről zengett a ricsajtól. Vörösszín homok szitált, mit a kerge szél kapott fel, pörgetett meg, csak hogy pár méterrel odébb szórja szét. Elszáradt, vagy épp száradó félben lévő fűcsomók lettek így egyre vörösesebb árnyalatúak, és ördögszekerek gurultak-pörögtek tova…
Az ork vigyorogva baktatott előre. Mellette két oldalt a kanyon fala meredeken tornyosult, és úgy tűnt, bármelyik pillanatban a baktató nyakába szakadhat… ám nem tette mégse, mint ahogy az elmúl évek alatt sem. Helyette inkább hűs árnyékot vetett az alant elhaladókra.
A fiatal ork vidám volt. Igaz, hogy már nagyon sok feladatot teljesített a kanyonon kívül, a sámán megbízásából, ám még mindig itt érezte magát… otthon. Itt, hol felnőtt, hol az apja is és annak a nagyapja is született, és felnőtt, és öregedett meg… Hol a többi kölyök is született, kik most megpróbálnak elbújni előle a nagyobb kövek mögé, hogy a megfelelő pillanatban ráronthassanak apró fegyvereikkel.
Billy magában vigyorogva, gondosan ügyelt rá, hogy tekintetéből még csak véletlenül se lehessen kiolvasni, hogy észrevette őket.
Aztán persze már nem lehetett tovább halogatni a támadást, és az apró orkok kiabálva rárontottak. Ő úgy tett, mintha nagyon meglepődött volna, és hagyta, hogy az apróságok rácsimpaszkodjanak, és földre döntsék. Botocskák ütéseinek tucatjai csapódtak vastag bőrére, egy-két fogsor is belé csimpaszkodott, és ő hősiesen nevetve kezdte el csiklandozni támadóit. Hamarosan minden támadó gurult a nevetéstől, de hiába próbáltak menekülni, nem volt kegyelem.
Ám ösztöneit a vad játék közben sem tompította semmi; ennek köszönhette, hogy időben meghallotta a zajt. A halk, gyorsan erősödő, mechanikus zörejt. Rögvest beazonosította a hangot, és villámgyorsan ugrott be a kanyon falának tövébe, a kölykök nagy részét is magával rántva, az egyik nagyobb szikla mögé, ahonnan az imént ugrottak rá támadói.
Géppuska.
Forró ólom záporozott arra a helyre, mi még őrizte a pár pillanattal korábbi vad játék nyomát. Billy kiáltozva próbálta a kölyköket is fedezékbe hívni, de egy-két csöppség nem volt elég gyors… a lövedékek valósággal szétszaggatták a testeket.
A Farkas dühe nyomban fellángolt az orkban, elnyomva a gyászt, és dühösen kereste a lövések eredetét.
Nem kellett sokáig keresnie; a kanyon tetejénél alig lentebb egy méretes léghajó közeledett.
Nyavalyás goblinok! A bőrballon oldalán ott díszeleg a Zöld Koponya, az alá felfüggesztett hajótest orrában pedig ott a halált okádó szerkezet, mellette pedig az a kis mitugrász töpörtyű, aki a kurblit tekeri ész nélkül…
Ha nem volna ez a hajó, a kis söpredék nem merne az orkok közelébe, de még a száz mérföldes körzetébe sem jönni! Ám valahogy szert tettek erre a masinára, és azóta azt támadják meg, akit csak akarnak… ám az orkok kanyonjába jönni azért mégiscsak túl megy minden határon!
Ezt meg kell bosszulni!
A hajó lassítás nélkül haladt tovább, úgy tűnt, a legkevésbé sem érdekli őket, hogy akikre rálőttek, azok túlélték-e.
Egy pillanatnyi sajnálatot sem engedve magának, ahogy egy másodpercnyi figyelmet sem a rémült orkpalántáknak, a tovasuhanó léghajó nyomába eredt. Azt nem tudta, hogy mi vette rá ezeket a szánalmas lényeket a támadásra, de gondoskodni akart arról, hogy többet ilyen eszükbe se jusson! Viszont, ha a szerkezet előbb éri el a kanyon végét, ahol az ork barlangváros rejtőzött, akkor sajnálatosan sok orkvér fog kifolyni az erekből… Ezt semmiképp nem hagyhatta. Valamit tenni kell!
Váratlanul jutott eszébe a riadócső. Nem csoda, hogy eddig nem gondolt rá, hiszen azt még évekkel ezelőtt építette Vincy, a részben zseniális, ám minden valószínűség szerint őrült ork feltaláló, és azóta sem lett letesztelve, mert hát ugyan ki venné a bátorságot, hogy megtámadja az ork kanyont… De most itt volt az alkalom, hogy éles tesztnek vesse alá! Ha nem sikerül, akkor a léghajó a meglepetés előnyével tudja megtámadni a Barlangvárost, és a nyavalyás kis goblinok túl sok orkkal tudnának végezni, mielőtt elmenekülnek, vagy elpusztulnak.
Billy meglehetősen biztos volt benne, hogy a goblinok így is-úgy is vesztenek…
Mindenesetre, ha népének csak egy kis figyelmeztetés kell, akkor rajta nem múlhat!
Minden erejére szükség volt, hogy a hajó mögött, - és alatt - maradva tartani tudja a tempót, és közben vadul cikázó tekintettel kereste a riadócső egyik fülkéjét. Még soha nem volt szüksége rá, de azért bízott benne, hogy időben észreveszi.

2.
Timothy kedvtelve heverészett a kövön. Az egyetlen ponton, hová besütött a nap, s hol szüksége lehetett arra a két legyezőt tartó nőstényre, akik ebben a pillanatban is őt legyezték. Formás keblük fel le ringott, ahogy mosolyogva hűtötték mind a követ, mind pedig Timothy sötét bőrét.
Timothy ugyan nem volt benne biztos, hogy ennek az egész legyezősdinek mi értelme van, de korábban látott pár képet valami nagyon gazdag emberi uralkodóról, aki ilyen szolgák közt heverészett, és úgy gondolta, ez a luxus, legyen bármilyen kevés értelmű is, neki is jár.
Még akkor is, ha az orkok bőre sokkal ellenállóbb a forróságnak, a hidegnek, mint az emberek sápatag bőre. Ám ami jár, az jár.
Timothy volt a törzsfőnöke az Orkkanyon-béli orkoknak, és ezt minden nap tudatta is az orkokkal. Minden nap megvert valakit, naponta többször is vicsorgott, és folyamatosan azon a kövön trónolt, a legyezők alatt.
Timothy nem volt egy lángész.
Ezért is lepődött meg annyira a kanyon végéből, a háta mögül felhangzó, recsegő szavakon.
„Ömm… haló? Hallotok? Hogy kell elindítani ezt az izét? A Farkasra… mindegy. Goblinok közelednek léghajón! Ismétlem, goblinok, léghajón! És van egy géppuskájuk!”
Timothy valóban nem volt egy lángész, de azért nem volt teljesen ostoba sem. Pár másodpercnyi bamba maga elé meredés után már harcra kész állapotban is volt!
Fürgén felpattant az egyelőre tanácstalanul nézelődő nőstények közül, és elkiáltotta magát.
-HARC!
Erre persze rögvest mozgásba lendült az ork hadigépezet. A fedetlen keblű nőstények vérszomjas tekintettel hajították el a legyezőket, és vették elő méretes csatabárdjukat a hátuk mögül, és ezzel együtt a kanyon többi orkja is hörögve kezdett fegyverkezni.
Nem tartott sokáig.
Mire a léghajó feltűnt a kanyon távolabbi kanyarulatában, az orkok már el is foglalták a falakba rejtett tüzelőállásokat. Olyan gyorsan szaladtak fel a puszta falon, mintha csak lépcső tették volna, s mivel bőrük színe közelítette a falét, így gyakorlatilag észrevehetetlenek voltak a goblinok számára.
- Vajon mi okból támadnak? – Tűnődött Timothy, a közeledő léghajót figyelve. – Talán el akarják foglalni a kanyont? Szó mi szó, nagyon jól védhető helyen van… sok a barlang… kényelmes… Vagy talán a nőinkre fáj a foguk? Egy pillanatig eljátszadozott a gondolattal, hogy mit csinálna egy ork nőstény, ha egy goblin akarná magáévá tenni, és hogy mennyi maradna azután a goblinból… és hogy lehetne-e azután a maradványokat goblinnak nevezni… aztán vigyorogva elhessegette a gondolatot.
Végül annyiban maradt magával, hogy a goblinok hülyék, és kész.
A léghajó már nagyon közel volt, de azért megkockáztatott egy gyors körülpillantást.
A falon, a különböző magasságokban kialakított lőállásokban az ork horda tagjai már alig bírták visszatartani magukat; a méretes markok csatabárdok, pallosok, buzogányok, és forgótáras pisztolyok markolatára feszültek. Voltak már olyan botor népek, kik megpróbálták elfoglalni a Barlangvárost, de goblinok… még soha.
Pusztulniuk kell.

3.
A kanyon falai egy ponton nagyon összeszűkülnek, mielőtt tovább haladva kiszélesednének, és a barlangváros „előterében” végződnének. Billy nem értett különösebben a léghajókhoz, de abban biztos volt, hogy ez a szerkezet csak azon a helyen, az ork város bejáratánál képes megfordulni, tehát ez a támadás… vagy nagyon meggondolatlan, vagy egy öngyilkos akció. A tat alatt három méretes hajócsavar forgott, a hajó gerince mentén pedig több ponton is zöldre mázolt csövek bukkantak elő a testből, sűrű fekete füstöt okádva… A jármű sebességéből ítélve, nem lesz képes időben lefékezni, és bele fog rohanni a kanyon végébe, egyenesen a törzsfőnök kedvenc napozóköve fölött… ha egyáltalán át jut a szűkületen. Elég egy apró kis hiba a számításban, és a sziklafal valamelyik kiálló pereme végighasítja a ballon oldalát, és a szerkentyű már le is zuhan…
Billy reménykedett benne, hogy így lesz, és minden erejét beleadta a rohanásba. Fegyverei ott pihentek kezében, de egyelőre nem szándékozott lőni velük, hiszen ki tudja, mikor lesz újra lehetősége tárazni. Egyébként sem látott egyetlen goblint sem a fedélzeten, már az is eltűnt a szeme előtt, aki az imént a géppuskát kezelte, hiszen kívül esett látószögéből…
Erről megint az eszébe jutott az a két kölyök, kiket megölt a goblin, s a düh újra fellángolt benne. Ez pedig, ha lehet, még gyorsabb rohanásra ösztökélte.
Rájött, hogy kezdi utolérni a léghajót! Úgy tűnt, a kis mocskok tényleg megtanulták kezelni a járművet, és most lassítanak, mielőtt áthaladnak a szoroson. Billy biztosra vette, hogy amazok nem is sejtik, ki lohol a nyomukban.

4.
A goblinkirály nem bírt megnyugodni. A mocskos kis orkoknak pusztulniuk kell! Kétszáz harcra kész goblint hozott magával a hadjáratba, ennyinek elégnek kell lennie! Ide-oda ugrándozott, kezében a sörétest rázva, és harci kiabálásával folyamatosan harcra buzdította legénységét. Azok ugyanolyan lelkesülten kiáltoztak, bár némileg artikulálatlanabb eredménnyel.
A zsivaj közben alig lehetett hallani, amint a géppuska felugat a fedélzeten.
- Mi volt ez? Ki tüzelt?  Megmondtam, hogy meglepetésszerűen kell támadnunk! Ki rontotta el?? Vágjátok le a fejét! De rögvest! Ne tüzeljetek, megmondtam!
Valamelyik lelkes katonája már végre is hajtotta a parancsot, és a géppuska kezelőjének feje begurult a tömeg lábai közé.
Még egy goblin jelent meg a hajó gyomrában, a gőzgépekkel szomszédos kamrában.
- Királyom! Baj van!
A király kérdőn nézett rá, és a hírhozó nem tudta eldönteni, hogy őkirályi goblinsága nem értette a szavait az egyre fokozódó harci hevület zsivaja miatt, vagy csak a folytatásra kíváncsi. Aztán meglátta a géppuskás fejét az egyik sarokban, és rájött, hogy mondandója nem is annyira fontos… Zavartan vigyorogva és hajlongva kihátrált a helységből.
A goblinkirály pedig önelégülten fordult vissza hadserege felé. Mindig ez van! Ha elég meggyőzően kérdez vissza a problémákra, azok valahogy rögvest… megoldódnak!
A hetes számú gépkezelő goblin rájött, hogy teljesen  mindegy, mit mondott volna a királynak, így is úgy is lassítani kell, mielőtt bekövetkezhetne a meglepetésszerű támadás. Hiszen az sem biztos, a ballon egyáltalán átfér a szoroson… Úgy vélte, meg kellene emelkedni, hogy a sokkal karcsúbb hajótestnek keljen csak átcsusszannia a falak szorításán, de tudta, hogy ebbe a király nem egyezne bele… hiszen akkor oda a „meglepetés ereje”. Ám még ő is tudta, hogy annak akkor lett annyi, mikor a géppuskás tüzelni kezdett.
A hetes számú gépkezelő egyre nagyobb gombócot érzett a torkában, és egyre biztosabb volt benne, hogy ennek a támadásnak semmi értelme. De az biztos, hogy nem ő lesz az, aki ezt elmondja a királynak!

5.
A léghajó szinte megállt! Úgy tűnt, a kormányosa nagyon óvatosan próbál átlavírozni a falak közt, nem törődve azzal, hogy így a Barlangváros minden tagja jó alaposan megfigyelheti a járművet… hát meglepődni biztos nem fognak!
Billy nagyon remélte, hogy az imént figyelmeztetése nem talált süket fülekre, és mostanra minden ork elfoglalta a védekező állásokat. Ettől függetlenül nem lassított, és a jobb oldali falon elkezdett felfelé ugrálni. Kiszögellésről párkányra, párkányról egy apró lábtámaszra, onnan egy újabb kiszögellésre lendült, így egyre feljebb jutva, alig valamit veszítve sebességéből.
Ha a goblinok közül bárki figyelt volna hátrafelé, azt láthatták volna, amint egy pisztolyos ork felszalad a falon, egyenesen feléjük!
De a goblinok nem gondoltak ilyesmire. A goblinok, úgy nagy általánosságban, nemigen gondoltak semmire, a mészárláson kívül. S ha voltak is köztük olyanok, akik egy kicsit eszesebbek lettek volna, bölcsen hallgattak.
Még egy utolsó lendület, és Billy a léghajó fedélzetére érkezett.
Tekintete körbe villant, gondosan ügyelve rá, hogy pisztolyai mindig arra nézzenek, amerre ő. Első pillantása a géppuskára esett, a hajó orrában, gazdátlanul. Aztán ahogy körbe fordult, észrevett egy egyszerű csapóajtót, mi a szerkezet belsejébe vezethetett, majd befejezve a fordulatot egy üvegezett felépítményre esett a pillantása, az ablak mögött egy hatalmas kormánykerékkel, a kormánykerék mögött pedig egy tágra nyílt szemű goblinnal. A pisztolyok elsültek, a goblin mögötti falon pedig a zöld keveredett a pirossal.
Az ork beugrott a fülkébe, és végig nézett a véres műszereken. Volt itt minden, tucatnyi mutató, több kar, egy gramofontölcsér, egy a padlóban elvesző zsineg, pár pedál… rájött, hogy fogalma sincs arról, mit lehetne itt tenni. Valahogy meg kellene állítani a hajót, de hogyan?...
Váratlanul felkiáltott a tölcsér, egyenesen a fülébe üvöltve.
„Még mindig túl gyors! Te szerencsétlen, lépj a…”
Bármit is akart közölni a rejtélyes hang, nem fejezhette be; pisztolygolyók zúzták ripityára a hangszórót.
Billy kezdett nagyon elbizonytalanodni. Valahogy meg kell állítani ezt a monstrumot, mindenáron! Nem lelassítani akarta, hanem végleg megállítani. Pánikszerűen kezdte rángatni a karokat, nyomkodni a gombokat, tekergetni a görgőket, taposni a pedálokat… A léghajó váratlanul nekilódult, balra lendült, és jobbra kanyarodott egyszerre.
Apró kis ablakok nyíltak a hajótest mindkét oldalán.

6.
Az erőteljes lendülettől a Goblinkirály ha lehet, még nagyobb izgalomba lovalta magát.
- Megjöttünk! Támadás! Meglepetés! Tűz! – Makogta idegesen, és végigrugdosta az ágyúkezelőket. Célozni nemigen volt idő, de nem is kell, hiszen a tervek szerint a hajó mindkét oldalán az orkoktól nyüzsgő barlangoknak kell sorakoznia. Szinte már a szájában érezte a győzelem ízét, ahogy az első sortűz után kiadta a parancsot egy másodikra, majd pedig a fedélzetre vezető lépcsőhöz utasította a csapatot, és egy hangos „TÁMADÁÁS!” kiáltással maga elé engedte őket.
És a goblinok lelkes üvöltéssel áramlottak ki a fedélzetre a csapóajtón keresztül.

7.
Timothy nemigen értette a goblinok stratégiáját, de kétségtelennek tűnt, hogy mesterien kezelik a léghajót. Alighogy átjutottak a Barlangváros bejáratát képező szoroson, a hajótest új lendületet kapott, majd a döbbent ork tekintetek kereszttüzében bravúrosan keresztbe fordult, és a bal oldalával előre folytatta az útját… hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen kényes szerkezet képes ilyen manőverre.
Aztán kis ablakok nyíltak a hajótesten, és kerek acélcsövek bújtak elő rajtuk… és a következő pillanatban ágyútűz zúdult a kanyon végét képező sziklafalra. Arra a tömör sziklafalra, mi egyrészt még túl messze volt az ágyúknak, s így vasgolyókkal szórták meg az egész kanyont, másrész amúgy sem tartalmazott egyetlen barlangnyílást sem, mivel az a fal túlságosan kemény sziklákat tartalmazott a barlangfúráshoz…
Ezzel egyetemben a másik irányba is ágyútűz zúdult, ahol megint csak nem találhattak semmi értelmes célpontot, tekintve, hogy arról jöttek be a Barlangváros „főterére”. Ebben az irányban is beterítették a kanyont ártalmatlan vasgolyókkal.
Timothy egyre kevésbé értette a goblinok stratégiáját. Ám ez a legkevésbé sem zavarta abban, hogy kiadja a parancsot a támadásra.

8.
Billy összességében elégedett volt magával. Nem hogy megállította a léghajót, de meg is hiúsította a goblinok hadicselét, ha lehet egyáltalán annak nevezni. A kanyon két faláról orkok ugrottak a fedélzetre és a ballonra, pár másodperccel korábban, mint hogy a goblinok előjöttek volna a csapóajtó mögül. Az ágyúfüst csípte a szemeket, de az orkok legalább tudták, mi is történik éppen. Nem úgy a goblinok. Közülük néhányan anélkül pusztultak el, hogy egy árva orkot is láttak volna… ugyanis még most is meg voltak róla győződve, hogy a léghajó két oldalán sziklafalak vannak… és megpróbáltak átugrani rá. A szerencsésebbeknek nem tisztult ki a szemükből a füst, mielőtt puffanva földet nem értek.
A goblinkirály az utolsók közt pusztult el, puskájával megsebesítve egyet ellenfelei közül, mielőtt azok széttépték volna. Közben végig valami adósságról visítozott, de senki nem figyelt rá oda annyira, hogy ez egy másodperccel is késleltesse a halálát.
Billy magabiztosan, és némileg kiszínezve mesélte el a történteket, minek hatására mindenki számára egyértelművé vált, hogy a goblinok csapnivaló kormányosok, Billynek viszont remek érzéke van a léghajókhoz… így hát Timothy nagy lelkesen a kölyökre bízta a léghajó irányítását, egyszersmind a kapitányságot is. A támadás során elhalálozott pár orkra pedig már egy héttel később sem emlékezett senki.
És a törzsfőnök ismét csak megbizonyosodhatott róla, hogy pókeradósságot megadni – botorság.


2013-08-16


1 megjegyzés:

  1. Az első két részt volt időm eddig elolvasni. A legyezős jelenetnél tényleg hangosan felnevettem. Az nagyon tetszett.
    Ha végigértem rajta - amint lesz annyi időm -, akkor rögtön írok róla bővebben is.

    VálaszTörlés